A legnagyobb szentek hihetetlenül emberiek voltak. Egyszerű felismerni őket – épp az emberségükről. Épp azért válhattak Isten jelenlétének nyomaivá a földön, mert emberiek voltak. Biztosak lehetünk abban, hogy a Názáreti József, akiben egy szent embert látunk, szintén embersége révén akar számunkra elérhetővé válni.
Miközben megcsodáljuk szentségét, engedjük meg neki, hogy hétköznapi ember maradjon, egy közülünk, aki hozzánk hasonlóan a föld porából vétetett. Van valami, ami József emberségében leginkább megragadja az embert, és ami szentté teszi őt: ragyogóan igaz ember volt. Igaz Istennel szemben, feleségével, Máriával szemben, Jézussal szemben és saját apai hivatásával szemben.
József egész lénye a szentséget sugározza, mivel egészen igaz.
