A középkor egyik legnépszerűbb szentje Assisi Ferenc. Neve nemcsak a keresztények körében ismert: kelet és nyugat vallásainak követői is tisztelik, s nem véletlen, hogy a világvallások nagy találkozóját időről időre szülővárosában, Assisiben rendezik. Alakja számos képzőművészt, írót, filmrendezőt megihletett. Tetteit már kortársai megörökítették, s Kazantzakisz e legendák tömör, képszerű stílusát idézve állítja elénk a 13. századi Európa nagy misztikusát.
Regényében Ferenc nem jámbor, eszményített szerzetes, hanem hús-vér ember, aki naponta megküzd önmagával, s aki élete végéig egyszerre érzi ég és föld vonzását. Kazantzakisz ezzel a vallomással kezdi méltán világhírű, bár hazánkban kevéssé ismert regényét: „Miközben írtam e legendát – mely igazabb, mint maga az igazság –, szeretet, tisztelet és csodálat árasztott el Ferenc, a hős és nagy mártír iránt. Gyakorta kövér könnycseppek maszatolták el a kéziratot, és egy kéz lebegett előttem a levegőben; kéz, melynek sebe örökké megújul: úgy látszik, valaki szeggel ütötte át, úgy látszik, át- meg átszegezi szüntelenül, az idők végezetéig.”
