Úton Böjte Csabával
Böjte Csaba civilként autovillamossági szerelőnek tanult, majd miután ezt a szakmáját feladta, egy évig élt és dolgozott bányászként a Hargitán. Ezzel a döntéssel, akaraterejét próbára téve, lelkiekben már a papi pályára készült.
Édesapja költő volt, s egy verse miatt a Ceausescu-rezsim bírósága hét évi börtönre ítélte, ahonnan négy és fél év múlva szabadult. A börtönben elszenvedett kínzások és egyéb megpróbáltatások következtében, szabadulása után másfél hónappal meghalt. Csabának ez alapvető momentum volt annak megértésében, hogy a baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik. Ennek hatására döntötte el, hogy pap lesz.
Simon V. László azt írja le Böjte Csabáról, amit az eddig megjelent Böjte könyvekből nem tudott kiolvasni. „Amit én leírtam, azt ő soha, de soha nem mondta, nem írta volna le magáról.” mondja a szerző.
