Sébastien de Fooz úti naplót írt a gyaloglásáról Belgiumból Jeruzsálembe. Hangulata, lelkivilága az út örömeinek és nehézségeinek hatására rezdül, s erről igen részletesen számol be.
Kitűnő humorral írja le a „jóléti társadalom” emberének reakcióit a más életszínvonalon élő, eltérő gondolkodású emberek megnyilvánulásaira. Könyvének fő érdeme, hogy jóindulattal és szeretettel nézi embertársait – a gyűlölködő, a haszonleső és a korlátolt személyek kivételével.
A magyar olvasót elsősorban Sébastiennek a különböző emberekkel kapcsolatos élményei érdeklik, amelyekből a zarándok az egyetértés és a békés együttélés lehetséges és szükséges voltát vonja le. Különösen érintenek minket a belga fiatal öt évvel ezelőtti magyarországi benyomásai.
