Eltűnni, hogy Krisztus látszódjék, kicsivé lenni, hogy Krisztust megismerhessék és megdicsőülhessen
Habemus papam!
A világhálónak is köszönhetően napról napra egyre jobban megismerhetjük XIV. Leó pápát, és megtudhatjuk, hogy ki is ő valójában. Chiclayóból, Chichagóból és a világ minden tájáról befut egy-egy fotó, videó az interneten, és szinte óráról órára láthatjuk őt a legfrissebb felvételeken, hallgathatjuk beszédeit, megnyilatkozásait egyre több gondolatot elültetve róla a szívünkben. Valaki így fogalmazott: XIV. Leó pápa nem csak a katolikusoké, hanem az egész világ pápája.
A Szentatya május 9-én, a megválasztását követő napon bemutatott szentmise homíliájában a szolgálatról így fogalmazott: „Eltűnni, hogy Krisztus látszódjék, kicsivé lenni, hogy Krisztust megismerhessék és megdicsőülhessen.”
Többször visszahallgattam ezt a beszédet – és köszönet Schnider Anikó teológus, szinkrontolmács (EWTN Katolikus Televízió) kiváló fordításának – a szívembe vésődtek ezek a szavak.
XIV. Leó pápa Antiochiai Szent Ignác nevezetes megfogalmazását idézte, aki azt mondta, miközben láncra verve vezették be Rómába: „Akkor leszek igazán Jézus Krisztus tanítványa, amikor a világ már nem lát engem”. A kijelentésével pedig arra utalt, hogy a cirkuszi állatok falják majd fel, és ez így is történt.
A Szentatya Szent Ignác mondatához hozzátette: „A szavai általánosabb értelemben egy olyan elkötelezettséget juttatnak eszünkbe, amelyről senki sem mondhat le az egyházban, aki tekintélyt gyakorol. Eltűnni, hogy Krisztus látszódjék, kicsivé lenni, hogy Krisztust megismerhessék és megdicsőülhessen. A végsőkig odaadni magunkat, hogy senkinek ne legyen hiánya abban, hogy megismerhesse és szerethesse Krisztust.
Istenem, add meg nekem ezt a kegyelmet ma és mindenkor, és segítsen engem Szűz Mária, az Egyház anyjának leggyengédebb közbenjárása!” – zárta elmélkedését ezekkel a gondolatokkal az egyház új vezetője küldetésének kezdetén.
A pápa a megválasztását követően a legmélyebb, mondhatni, a krisztusi megrendülés pillanatait élheti át. Szimbolikusan utal erre a „Könnyek szobája”, ahol – mielőtt kilép az „áldások erkélyére” –, leveti magáról régi öltözékét, és felölti fehér reverendáját, a világ legnehezebb, legsúlyosabb ruháját, hogy a Katolikus Egyház vezetőjeként a szolgák szolgájává váljon, aki közben a világ legismertebb embere, a legbefolyásosabb diplomáciai szereplője, a béke követe, és akinek megnyilatkozásai formálják a nemzetközi közvéleményt.
Ez a legnagyobb kontraszt, aminek megélését elképzelni is nehéz, és megélni lehetetlen Isten kegyelme, a Szentlélek ereje nélkül.
„Eltűnni, hogy Krisztus látszódjék, kicsivé lenni, hogy Krisztust megismerhessék...”
Jézus a lábmosással megmutatta a tanítványainak, hogy az ő országában a felfelé vezető út lefelé, a mások szolgálata által vezet. Abban az időben a lábmosás nem csupán szolgai munka volt, de még a rabszolgák közül is csak a legutolsó végezte. Jézus megtette ezt.
Ez az élet vár a mindenkori pápára, Szent Péter utódjára. Péter apostolt maga Jézus Krisztus bízta meg az Egyház vezetésével és egyben a legnehezebb feladattal, áldozathozatallal, jutalmul pedig az örök élet koronájaként a kereszthalált szánta neki.
A mindenkori pápa, XIV. Leó ennek a krisztusi hitnek a letéteményese, élete, szolgálata az egész világ színe előtt zajlik, mégis „eltűnni, kicsivé lenni vágyik, hogy Krisztus látszódjék …” rajta keresztül.
„Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.” (Lukács 22:27).
Imádkozzunk a Szentatyáért, és kérjük Szűz Mária, az Egyház anyjának leggyengédebb közbenjárását, hogy élete, szolgálata egyedül Krisztusra mutasson.
Kovács Ágnes
EWTN katolikus televízió
Fotó: Daniel Ibánez/EWTN News
