Tánc a romok fölött
Pilinszky János a Hűség a labirintushoz c. interjúban megosztotta egy tapasztalatát, amelyet a háborúban élt meg. Teletömte a hátizsákját könyvekkel, majd sorra dobta ki azokat a vagonból, mert számára abban a helyzetben anakronisztikussá, idejétmúlttá váltak. „Emlékszem, Dante egyik drámája volt az első, amit kihajítottam, mert nem lehetett vele mit kezdeni. Nem volt érvényes. Egy maradt velem, az Evangélium.”
Sok-sok értékes, hasznos könyv vesz körül bennünket, amelyek segítenek a lelki fejlődésünkben is, de a könyvek könyve, a Biblia, benne az Evangélium, az Örömhír soha nem lesz anakronisztikus, érvénytelen, idejétmúlt.
Rajtunk áll, hogy meggyőz-e bennünket az Evangéliumok Jézusa. Őt nem szabad, nem érdemes „kidobni a vagon ablakán”. Jézus Krisztus olyan cölöp az életünkben, ahol mindig, minden körülmények között talpon tudunk maradni, bármi is történjen velünk.
Jézus ma is él, itt van, itt maradt velünk a világ végezetéig! Ezt Ő mondta. „Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” (Jn 11,21) Hiszed ezt? Elhiszed…?
Jézussal való kapcsolatunkban el kell jutni addig, ameddig eljutunk emberi kapcsolatainkban is. Akiket szeretünk, nagyra becsülünk, akik életükkel hitelessé tették a kimondott szót, ott nincs kérdőjel, nem kérdés számunkra, hogy igazat mondott-e. Tűzbe tenném érte a kezem, szoktuk mondani.
El kell jutnom ezen az egyszerű úton a Názáreti Jézushoz, az Evangéliumok Jézusához, hogy tűzbe tudjam tenni érte a kezem, hogy végre minden szavát elhiggyem. Ez már az a mustármagnyi hit, amiről beszél, amivel hegyeket mozgathatok meg és biztonságban járhatok az élet országútján.
Az Evangéliumot hátizsákjában hordó ember egyáltalán nincs kiváltságos helyzetben. Jézus ilyet nem is ígért. Aki evangelizál, akkor lehet biztos abban, hogy valóban rálépett erre az útra, ha az út nehéz, göröngyös és meredek, de az Evangélium elegendő táplálékot, erőt ad, hogy az út végére érjünk, és nem is akárhogyan. Bármennyire is küzdelmekkel teli, Jézussal haladva minden egyes nap a biztos győzelem vár ránk.
Boros László A Köztünk élő Isten című művében mondja, hogy a keresztény ember hite nem valamiféle cirkuszos bódé, ahol egy varázsütésre minden megváltozik, jóra fordul, megoldódik. Jézus egyértelmű, nem hízelgő irányt mutat. „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem” (Mt 16,24).
Nikos Kazantzakis Zorba a görög című nagyszerű regényének filmváltozata sokak számára ismert. Mindaz, amiről Zorba és az ura álmodnak, s ami már csaknem valóra válik, egy pillanat alatt összedől, összeomlik, romhalmazzá válik. Előbújnak a romok alól, szinte a felismerhetetlenségig koszosan, porosan, megsemmisülve. Ekkor Zorba fölkiált: „A BÁRÁNY!” A bárány, ami készült a nagy mű megünnepléséhez és a bor, túlélik az összeomlást. Nekilátnak a lakomának, s egyszer Zorba újra fölkiált! „Uram! Láttál már ilyen csodálatos összeomlást?” S kezdődik a Theodorakisz komponálta fantasztikus zene és tánc, tánc a romok fölött.
Hát ez az a bizonyos HIT! Tánc a romok fölött is! Nincs, nem lehet olyan összeomlás, ami eltemeti a reményt. Ez az a bizonyos mustármagnyi hit, mely erőt ad, hogy túléljünk minden összeomlást. Hányszor van az életedben, amikor úgy érzed, hogy rád szakadt az ég, vége, nincs tovább! De ott van az Evangélium, amit nem dobtál ki a vagon ablakán. Az maga Jézus, aki erőt ad a legcudarabb helyzetekben is.
Sántha Kálmán orvosprofesszor egyszerű sírját a Debreceni Köztemetőben méltán jelölik Horatius sorai: „Ha összeomlik is a világ, ő rendületlenül áll majd romjain”.
Kovács Ágnes
EWTN Katolikus Televízió
