Vágyik az ember az Isten után
Mária igenje nem zúzza hamuvá a reményt. „Legyen nekem a te igéd szerint.” válasza Isten tervébe, az ember üdvösségtörténetébe illeszkedett be.
Isten személyesen szól hozzád is, a te válaszodat is várja! Ott vibrál várakozásában szabad döntésed igenje, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy Isten országa köztünk megvalósuljon.
Elgondolkodtál-e már azon, hogy mire kell igent mondanod? Mi a nagy terve Istennek a te életeddel, milyen küldetésre hívott meg? Mennyi minden múlhat a te döntéseden is!
Mária szép példa arra, hogyan kell belesimulni Isten tenyerébe, akaratába, hogyan kell igent mondani.
„Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége fölragyogott fölötted” (Iz 60, 1). Az ember élete tele van várakozással, vágyakozással. Kimondva vagy nem kimondva, az apró vagy nagyobb várakozások mögött az ember kiolthatatlan szomjúsága van Teremtője után. „Magadnak teremtettél bennünket, Istenem, és nyugtalan a szívünk, amíg Benned meg nem nyugszik” – mondja Szt. Ágoston.
Advent a nagy várakozás ideje. A legnagyobb. Az ószövetségi nép életében ez fantasztikusan, szinte drámai módon mutatkozik meg. Izajás próféta fogalmazza ezt meg talán legmegrázóbban, amikor fölsír könyvében, az egyetemes emberiség vágyát megfogalmazva.
Vágyik az ember az Isten után, aki szabad döntésével – mely a bűnbe sodorta –, felborította azt a rendet, harmóniát, amire Isten a világot, benne az embert teremtette. Egy disszonancia lép az addigi harmónia helyébe.
"Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál: színed előtt megolvadnának a hegyek..., olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél. Mégis Urunk, Te vagy a mi Atyánk, mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.” (ld. Iz 63,5; 64,7)
József Attila sír hasonlóan: „Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj magadnak Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva.”
Az Isten széttépi az eget, és leszáll a földre karácsony éjszakáján. Van megoldás! Nem volt hiábavaló a vágyakozás. Adventben, a várakozás, vágyakozás idejében megtapasztaljuk a sötétséget, várjuk a hajnal derengését, a betlehemi csillag fényét, mely az élet bölcsőjéhez vezet bennünket.
Kovács Ágnes
